Kékfestő:

 Porto (Portus Cale - Portucale - Portugália)

TD Rómában. Fölötte egy modern, hellenizált tanítás :-)

Off (88).

TD Barcelonában jelent meg elektronikus környezetben 2017. márciusában. Majd 2017. áprilisban és 2018. februárban is előkerült.

Tandori Dezső a falon 2016. március 15-én.

A damaszkuszi út

Most, mikor ugyanúgy, mint mindig,
legfőbb ideje, hogy.

Őszi balatonparti ide-oda látás.

Kikazaru, Ivazaru, Mizaru

Milyen majmok vagyunk? És ez nem vicc most.

A Kobe marha, amely vagjú (wagyu) marhából készül, világhíres. És világhíressé vált az 1945 alapított kobei étterem, ahol Sigedzsi Fudzsioka (Shigeji Fujioka) kitalálta a teppanjaki sütési módot, ami közben látványkonyha is, mert az orrod előtt készülnek az ételek.

Mint Gulliver

Kertek

Apró történetek (gatyák)

A szent sziget, sok sokkoló turistával. És mi hétköznap voltunk. Nagy a trópusi, párás meleg, mint Rejtő Jenő idegenlégiósai, kitikkadva vonszoljuk magunkat... egy újabb üdítőitalos automata felé, a szokásos butiksoron és a szokásos párosujjú patásokon keresztül az Icsukusima kolostor irányába. Már az odautazáskor, a villámgyors katamaránon a csajok mellett...

Az utunk (előtte is  így gondolva, de a kezdeti várakozást jelentősen megerősítve) nem szórakozás volt, bár a blogban számtalan szórakodás történt, olykor talán szórókázás is - mindenért bocsánat. Alakulásunk van szerintem mind a hármunknak, erről én még írok. Ti is?

Összefogva és összefoglalva ma magamban - magamhoz hűen, mert nagyon sokat kérdeztem, talán én írtam a legtöbb kérdőmondatot -, ismét kérdezek:

Ma Hirosimából indultunk oszakai átszállással Tokióba a Sakura 546, majd a Hikari 470 sinkanszennel.

Tokió 17 milliós város, a Tokyo Station a világ egyik legnagyobb állomása. Itt 23 percünk volt átszállni a repülőtér felé igyekvő Narita Expressre, ez máshonnan indul, mint ahol a sinkanszenek járnak, gyalogoltunk 13 percet, és 10 perccel  korábban a 17:03-kor induló NEX-nél voltunk.

Itt jutott eszembe, hogy az iPadomat a vonaton hagytam, az előttem lévő ülés háttámláján lévő hálóban.

Sokan vannak Japánban. Utcai átkelések képei szoktak szerepelni a látványtechnikai médiumokban, és íme, itt is.

Ha Nara magyar lenne, akkor a cím pontos lenne. De így magyarok Narában. Ez fogadott minket a vasútállomáson.

Ez válasz(kísérlet) volt Karcsi Pufók bejegyzésére a Ferde szemmelen.

Az az érdekes, hogy nem ufók.

Gasztrokalandozás - kérdésekkel, válaszok nélkül.

Folytatom a vitatkozó gondolkozást. A vita sztem(!) arról szól, hogy miért ilyenek a japánok és mi miért nem vagyunk olyanok, mint ők. Vagy ők nem olyanok, mint mi? Ami biztos, hogy működnek, és jobban, mint mi. Ufokérdés, tisztaságkérdés, fényárnyékkérdés, mosolygáskérdés, segítségadáskérdés.

Szemét nincs.

Valódi nagykerpiac, reggel kilencig a turisták nem is mehetnek be, mert zavarták a kereskedést. A halakat itt dolgozzák fel, a nagy fagyasztott tonokat fűrészelik. Víz, vér, mozgás.

Karcsi a bambuszvideóhoz egy haikut is írt. Ma a Miho múzeum felé, Isijama vasútállomásán, a peronon, háttérben villanyvezetékekkel, találtunk egy Macuo Basó (1644-1694) szobrot.

Tavaszpimasz kis

madár! hát nem rápiszkít

kész ételünkre?

Nekem soha nem volt honvágyam. Igaz, soha sem voltam távol az otthontól két hétnél tovább. Akinek volt honvágya ilyen átmeneti esetben, azon mindig mosolyogtam, mert úgyis hazamegy, mér' honvágyol? Most nem nevetek.

Akartok látni tökös férfiakat?

Sok információt kaptam Japánban. Egyik az, hogy meg kell értetni mindent, úgy, hogy senki se sértődjön meg, de azért betartsa a szabályokat. És persze meg is értse azt, amit meg akarunk értetni. (Sztem [értitek?] ez sok minden alapja.) Lássátok (halljátok) Viktor párbeszédét a géppel. Néhány "üzenetkísérlet" jön. Megfejtések később, az angol nyelvű segítséget tilos igénybe venni.

Én mindig szerettem a japán autókat. Jól megcsináltak, megbízhatók, általában formásak, könnyedek, azaz érezhető a  japános formatervezés. Most meg miket látunk...

Sok beszélnivalóm nincs. Nekik igen.

Ami feltűnő: kevés festett haj, szolíd ruhaszínek, habos, fodros, elegáns, vagy annak szánt ruhák. Kevés smink. A Zoknik: térdzokni az iskolásoknak, térd feletti harisnya a kihívóknak, bokazokni bármely cipőhöz. Csámpásak, vékonyak, kicsik. Mindig mosolyognak, segítenek, aranyosak, köszönnek, meghajolnak. Türelmesek. Mindig beszélnek és nevetnek.

Árnyjáték, meghasonlás, énkettőzés, test és lélek - és, ha igen, melyik a test és melyik a lélek?

 'Árnyékom feltűnés nélkül követ' (Páskándi Géza) - idézi Esterházy Péter

Viktor útikönyvi találmánya alapján a japánok minden évben, július elsejétől augusztus végéig, azaz három hónap alatt másszák meg a hegyet, de ha lehet, ne ekkor menjünk, mert sokan vannak. ("Hülye japánok, japán hülyék, akik fenn is alszanak, tömegszálláson, ami még drága is, mert hajnalban akarják látni a napfelkeltét, a hülyék, sokat gyalogolnak, csúsznak, másznak a porban" - ez az euroamerikai útikönyvek általános hozzáállása.)

Kaptam megjegyzést, hogy a kajákon kívül nem írtam Nikkóról, de az előző bejegyzés vége az volt, hogy: "Aztán elértük a Sinkjó hídat." Ezt folyt.köv.-nek gondoltam. (És úgy látom, hogy a hot cohhee feladványa is megoldódott.)

Mert csak most kezdődik a Nikkó.

Az 1600-as évek elején épült szentély és síremlék-együttes együttes meglátogatása történt vasárnap a 300 km/óra után. Sikerült elérnünk körülbelül 0,3 km/óra sebességgel a bejáratig. Az akadályok mi voltunk, illetve a japán gasztrokultusz (ez csak kicsit hasonlít a sintokultuszra) gyakorlása.

Indulás Nikkóba. Tegnap megvettük jegyeinket egy tanuló kislány segítségével. Ma megtaláltuk a Jamabiko 47 sinkanszent, ahonnan Uconomijába megyünk, ott átszállunk Nikkó felé, de oda még nincs jegyünk. 10:36-kor indul a géperejű jármű, 10:30-kor még a peronon állunk sorba a 7. kocsi előtt.

Képmutatás.

De az olvasó nem arról akar olvasni, hogy... (mvmujggmhbugn. JHhvgj. Mjbmnjnhnnjjnh. - Ez onnan van, hogy jött a Jamabiko sinkaszen mozgóárusa, akitől hot kohit vettünk - nem tudják az f betűt kiejteni -, és az iPadra raktuk a kohit) ...az író nem tud írni.

Egy illendő Bűvös szakács poszt.