Majd elgyalogoltunk a Kanmangafucsi szurdokba, ahol számos szobor, szobrocska és kőrakás látszik, piros partedliben és kötött sapkában. Mivel különböző méretűek, ezért minden szoborra külön, (m)értékutániszabóság módszerrel készültek a ruhadarabok.

A szobrok Dzsizót (Jizo) az "egyik japán bodhiszattvát ábrázolják, aki a gyerekek és nők pártfogója. Szobrai mezőn, útfélen, templomkertben gyakran láthatók, s legelterjedtebb fajtájukat, a mizuko Dzsizókat ('vízi gyerek Dzsizó') könnyű felismerni a nyakukba kötött piros partedliről meg az eléjük halmozott kőkockákról, Dzsizó ugyanis jeges folyókon át vezeti a meghalt gyerekeket a paradicsomba, a kis ruhadarab az ő lelküket van hivatva melengetni, a kövek pedig a gázolásban segítenek – a szobrocskákat többnyire halva született vagy abortált magzatok szülei adományozzák. Dzsizó egyik kezében rendszerint vándorbotot, másikban bűvös ékkövet tart. Nevének jelentése 'a föld méhe'. Az úton járók és tűzoltók is védőistenükként tisztelik." (Wikipedia) 

:-|