A szent sziget, sok sokkoló turistával. És mi hétköznap voltunk. Nagy a trópusi, párás meleg, mint Rejtő Jenő idegenlégiósai, kitikkadva vonszoljuk magunkat... egy újabb üdítőitalos automata felé, a szokásos butiksoron és a szokásos párosujjú patásokon keresztül az Icsukusima kolostor irányába. Már az odautazáskor, a villámgyors katamaránon a csajok mellett...

...feltűnt, hogy a szárazföldön, a szigettel szemben, van a hegyoldalba épített hatalmas épület. A füredi tapasztalatok alapján egyből az engedélynélküli építkezések jutottak eszembe, ráadásul az egész szándékosnak látszott, azért, hogy a kolostor világhíres kapuját csak úgy fényképezhessük, hogy ez a monstrum benne van. És tényleg benne volt:

Csak a technika (nagy zoom) segítségével derült ki, hogy a tetején valószínűleg Buddha van, tehát ez egy "szándékos" épület, azért, hogy a kolostor szentélye, a kapu és a hegyoldali monstrum egy vonalban helyezkedjék el. (Ez egy magánmúzeum egyébként, az Umi-Mori Art Museum.) Miért van, hogy az egyébként egyszerűséget hirdető egyházak ės az új utakat kereső művészek utóbb megbarokkosodnak, ami méretnövelési viagraversenyt, aránytalan aranyosságot (aranytalan arányosság helyett), felnőttmesékkel operáló diznisedést okoz.

A kapu és a kolostor szép, a hegyoldali ráépülés kérdésesnek látszik, ės ez egy polkorr, visszafogott vélemény. A kolostor egyébként sintoista, ami sokkal egyszerűbb, mint a buddhista templomok világa, ezért nekem szimpatikusabb is. Hogy ez a keveredés, szinkretizmus hogy van itt, a "mellesleg" keresztény külsőségű esküvőikkel, azt nem tudom.

A csapat körében nagy érdeklődést keltett Dajso-in kolostorban minden volt, ami egy búcsúban kellhet. Ez a buddhizmis ezoterikus ágának Singon vonulatába tartozik (ezt a kolostorban szerzett angol nyelvű ismertetőből tudom), és a fenti búcsúbarokkos túlburjánzást is eszembe juttatta. Szép, elzárt helyen volt, erdőben, ez fokozta a hatást. Nyitott volt, és főtemplom fölötti kisebb szentélyben senki sem volt, csak a csönd, a fák és  néha a madarak, akik között egy kifejezetten nagyszájú varnyú is szerepet kért, és persze kapott,  ezért hallgathattuk őt is, mint az ég madarainak egyikėt, aki nem vet, nem arat. Persze, nem a madár számított igazán. A diznilendi hatásosság, változatosság mellett marketingszag is szállott a levegőben, amit kicsike Buddhácska jól tűrt.

Elégedett volt az ananász és narancs konzervekkel.

Mindenféle gúny nélkül elfogadom azt, hogy maga a tanítás ilyen egyszerű, azon már tamáskodom, hogy a tanítás megvalósítása ilyen "egyszerű" lehet. Persze próbálni kell az egyszerűséget. Például Viktornak megvan Tokióból a 3D Szűz Mária kėpről készült kép is, amely a tokiói templomudvarban kapható volt, sok hasonló mellett is.

Ez most picit gúnyosabb írás, mint aminek gondoltam, és hogy a gúnyosságom foka helytálló-e, azt nem tudom.

(A nem tudom Kristóf Attiláé.)