Ma Hirosimából indultunk oszakai átszállással Tokióba a Sakura 546, majd a Hikari 470 sinkanszennel.

Tokió 17 milliós város, a Tokyo Station a világ egyik legnagyobb állomása. Itt 23 percünk volt átszállni a repülőtér felé igyekvő Narita Expressre, ez máshonnan indul, mint ahol a sinkanszenek járnak, gyalogoltunk 13 percet, és 10 perccel  korábban a 17:03-kor induló NEX-nél voltunk.

Itt jutott eszembe, hogy az iPadomat a vonaton hagytam, az előttem lévő ülés háttámláján lévő hálóban.

Rövid tanakodás után Karcsit a csomagokkal lent hagytuk és Viktorral az iPad keresésére indultunk. A hamar megtalált információs leány állomástérképet nyomott a kezünkbe, majd elindultunk az állomás másik végén lévő irodába, kb. 500 méter gyaloglással. Itt egy középkorú férfi egy korábbi ügyféllel foglalkozott, kb. 3 percet vártunk. Közben egy japán fiatalember is érkezett, akinek mondta, hogy töltsön ki egy űrlapot. Majd hozzánk fordult, elmondtuk a bajunkat. Szeme felcsillant, izgatott lett. Egy angol-japán nyelvű űrlapra kellett beírni a nevem, majd a papír alján felsorolt tételek közül választhattuk volna ki a bajunkat. Ott iPad nem volt, azt beírta, majd a színét kérdezte, és hogy borítója volt-e. Aztán visszavonult, majd egy perc múlva közölte, hogy fenn, a peronon lévő irodában van az iPad. Kérte, hogy kövessük. Minden kanyarnál ellenőrizte, hogy megvagyunk-e, és karjával mutatta az irányt. A beléptető kapuknál külön szólt az ellenőrző embereknek. Lifttel mentünk, mert "tall", mondta. A peronon szolgáló vasutas, meglátván kísérőnket, befutott az irodába, ahová követtük "nem elveszett" emberünket. Ott előhozták az iPadot, ami egy méretére szabott nejlonba volt csomagolva. Kiszedték, megnéztem, jó.

Mindketten megkönnyebbültek, örültek. (Mi is.)

Szólt, hogy kövessük visszafelé a beléptető kapuhoz, azt gondoltuk, hogy most jön a papírozás. Minden kanyarban visszanézés, útmutatás. Most a lépcsőn jöttünk le. Bevitt bennünket a kapun, majd elköszönt. Örült. (Én is.)

Mi bementünk a jegyirodába, ahol a fél órával később (17:33) induló vonatra szereztünk jegyet, hármat. 17:17-kor a Karcsinál voltunk. Megvártuk a vonatunkat, összesen fél órát késtünk.

Hogy van ez?

Épp erről (a bizalomról) írtam az iPadon egy szöveget, mielőtt otthagytam volna a vonaton. Ez lesz a következő bejegyzésem.