Szemét nincs.
Cigiznek bőszen (étteremben is), de alig van csikk az utcán. Egyéb eldobott "emberi maradvány" - elhasznált csomagolások, McDoni dobozok, pézsémaradványok - sincsenek. Nincsenek bokrokra felakadt nejlonzacskók. Nincsenek kicsorduló szemetesek. Az utak, vasutak mellett rend van. Karcsi írta, graffiti sem látszik, az autók tiszták, az autóvezető, elegáns lány bőszen és undorkodva, apró sikkantásokkal takarítja a hűtőrácson lévő "nem emberi maradványokat". A nagyvárosokban néhány hajléktalan van. Péntek este Oszakában nagy bulizás volt, láttunk néhány utcán fekvő részeget.
De szemetesek sincsenek. Mindig cipeljük magunkkal hulladékainkat. Mindenhol sok automata van, Viktor kedvencei (is), és a megvásárolt műanyag italok (amelyeknek mi leszünk a tárolói) műanyag dobozainak tárolói mindig mellettük vannak.
De máshol nincsenek szemétgyűjtők.
Lehet-e, hogy attól, hogy valaki (az állam, a város, a Főkefe) szemétgyűjtőket tesz ki - és evvel átvállalja a személyes felelősségemet a hulladékaimért - eleve elront mindent? Mert ha ilyenkor nincs szemétgyűjtő a közelemben, akkor felelősségemet rákenem az államra, a városra, a Főkefére a hibás, sőt ezek után jogomnak érzem, hogy eldobjam a szemetemet akárhol.
Persze nem lehet minden szemét mellé egy szemetest állítani (copyright elRejtő Jenő). Kényelmetlen saját szemetünket cipelni, esetleg hazavinni? (Mi emlékszünk Prága főterére a cseh-skót EB selejtező napján - 2010 október 8. Akkor azt mondtam, hogy ide nem jövök többet.)
Életünk arról szól-e, hogy kötelességeinket hogyan adjuk át valaminek (szinte akárminek) és utána már számon is kérjük a valamitől, hogy miért nem teljesít, pedig sok adót, díjat, borravalót, hálapénzt fizetünk? Számonkéri-e ezt rajtunk valamikor valaki?
Nem tudom, hogy a japánok ilyesmikről mit gondolnak.
De nem szemetelnek.
