Folytatom a vitatkozó gondolkozást. A vita sztem(!) arról szól, hogy miért ilyenek a japánok és mi miért nem vagyunk olyanok, mint ők. Vagy ők nem olyanok, mint mi? Ami biztos, hogy működnek, és jobban, mint mi. Ufokérdés, tisztaságkérdés, fényárnyékkérdés, mosolygáskérdés, segítségadáskérdés.

Példa 1:

Bevezetés: az oszakai pályaudvaron látható egy közérdekű mozgóképes reklám.

Tárgyálás: zsúfolt vonat, részeg(!) nő. A nő fenekét egy rosszarcú férfi fogdossa. Jóarcú férfi utasok összenéznek, csak a szemük látszik, még jobban összehúzva - Volt egyszer egy Vadkelet -, majd egyszerre lefogják a férfit. Ezután egyenruhások (vasutasok?) rendbe fejlődbe megköszönik a segítséget, egyszerre tisztelegve.

Vélemény: feliratok, amit nem értek - ne fogdosd részeg nő fenekét, mert dádá, nem illendő, szemétség, ne itt - nem kívánt törlendő (ez nincs összefüggésben a fenékkel).

Tanulság: erkölcstelenséget ne csinálj. Ha igen, a többiek elkapnak. Ha elkapnak, akkor egy rendfenntartó erő a jókat megdicséri, a rosszakat bünteti. Ha van rendfenntartó erő, akkor rend is van. (Az nem vitakėrdės, hogy ez nem diktatúra, semmilyen formában sem.) De az ilyen viselkedés mégis kényszer valamennyire.

Példa 2:

Bevezetés: Mivel nincs jelentős takarítás a városokban, de tisztaság az viszont van, amiről már írtunk, mégis ez hogy?

Tárgyalás: Kiotóban (és a világ összes városában) az utcai fák körül kis földes parcella van. Ezeket az itt lakók gondozzák.

Sokszor nincs ott semmi, csak ledöngölt föld, de legalább a szemetet összeszedik. Irodaházaknál a dolgozók dolga lehet ez. Látom, hogy fiatal öltönyös férfi "játékásóval" guggol, és dolgozik az utcán, a fa körül.

Vélemény: egy fa körül rend lesz. A dolgozóknak dolga van.

Tanulság: legalább egy közfát, közbokrot, közpadot gondozz!!

Ez az, amit látok.

A vita: A rádkényszerített, kötelességszerű rend mennyiben korlátozza a szabadságodat? Mennyi ezután a visszafojtás, a titkos menekülés, a játéktermi agresszió? És a valódi agressziót mi nem is látjuk, de erről szólnak a filmek, regények. Szabad vagy-e így, viszont Itt a társadalmi rend működik. Tehát csak létre kell hozni egy nagy rendszert, amit jól kell működtetni, és rendszeresen kell javítani, szerelni. Én is rendszeres szerelő vagyok, és rendületlenül szerelem a rendünket. A megoldás az, hogy a szabadságom egy részét feladom a rend miatt, a rendet naponta szerelem lehetőségeim szerint (ide most pont vagy kérdőjel kerüljön?).

És hol van a szerelem?